Honnan jöttem? Hova tartok? És miért?
[Interjú Nicolas di Alveral] Golden Tora @ 2006. 05. 02 22:47
Sok egyeztetés után végre sikerült az interjú alanyához időpontot szerezni. De hát nem is akárkiről van szó, hanem Nicolas di Alveről aki az Alverek nemesi házának feje és a királyi Archon helyettese mindezek mellett fejvadász és az egykori hírhedt Kolostor klán feje. Kérdéseimre a család tulajdonában, lévő kastélyában kaptam választ, ami egy csodálatos pompával telt hely. Megjegyzem, úgy őriznek, mint ha egy erőd lenne. Majd mikor Nicolas elé vezetek ő rendkívül jól nevelt és illedelmes módón fő úrhoz méltóan bánt velem nehéz volt elképzelnem, hogy máskor emberek, és egyéb lények torkát metszi el álmúkban. De kevés kerülőút után sikerül a riport elkezdése.
Golden: Kérem, meséljen nekem milyen volt fejvadásznak lenni?
Nicolas: Hogy milyen volt fejvadásznak lenni? Jó, szerettem dolgozni, szerettem hisz ez volta az életem, egész családom élete, hiszen több mint nyolc generációra visszamenőleg ez a családi foglalkozás, valahol ük, ük ük apámnál kezdődhetett, de ezt még sosem számoltam ki hányadik ük. Csupán egy szépséghibája van az egésznek, a sok szakbarbár ki Révben dolgozik. És tévhitet hintenek a köznépbe. Mindenki gyilkosnak hisz minket, pedig nem. Nem az a feladatunk hogy öljünk, illetve néha az is, de pont ezért ágazik a szakma több felé, a bér és orvgyilkosokra, és a fejvadászokra. A mi munkánk lehet akár csak nyomozás, valakit élve előkeríteni, lopás, szöktetés, bár igaz néha ölnünk is kell. De nekünk meg kell kérdezni, hogy élve vagy holtan. Mi munkánkba tartozik az is, hogy a tetőkön mászva nyomozzuk, ki mikor csalja meg feleségét valamelyik nemes, épp ezért olyan szép a mi szakmánk, szerteágazó, sok féle munka és izgalmas az egész. Bár itt Révben legtöbben azért keresnek meg egy magam fajta vadászt, hogy valakit megöljünk, de eme célra a gyilkosok is alkalmasak, sőt az ópiumhiányban szenvedő vézna kis utcagyerek is meg tud ölni bárkit, ha fegyvert adok a kezébe, és sok pénzt ígérek neki, odamegy és leszúrja. Mi inkább a mesteri megoldások hívei vagyunk, a precíz előre kitervelt, megfontolt vadászaté, és úgy érzem, ez tesz minket különbé, illetve tenne, ha a sok barbár nem járatná le nemes, s nem feltétlen alvilági munkánkat.
A nemes hozzá illő módón a konkrétumokat kerülve válaszolt a kérdésre ez a motívum egész beszélgetésünket végig kísérte.
Golden: Vannak a szakmának fortélyai?
Merült fel bennem a következő kérdés, amit nem is haboztam feltenni.
Nicolas: Fortélyok? Minden szakmának vannak, a betűvetésnek, a kenyérsütésnek, és a vadászatnak is. Persze ezek legtöbbje nem tanítható, az évek tapasztalatai halmozzák fel ezeket, ki erre, ki arra esküszik. És kinek mi a maga fortélya. Talán van egy-két alap fortély, mit nem árt tudni, de nem jellemző, inkább különböző képességek sokasága kell. Tárgyalóképesség, kitartás, magabiztosság, jó logika, és persze a harctudás sem árt. Amit talán fortélynak vehetünk, az, az hogy egy vadász mindig meg tudja lepni ellenfeleit, és ezt ki, hogy éri el, az már saját fortélya, amit remélem, megérti, hogy én magam sem szeretnék felfedni.
És hát ezután sokunkat, érdeklő kérdést vetetem fel:
Golden: Hogy juthat ilyen magasra egy egykori gyilkos és alvilági alak?
Nicolas: Magasra? Nem hiszem, hogy túl magasra törtem volna, és azt sem hogy nevem egyértelműen az alvilággal lett volna kapcsolatos régebben, hisz jártam a Család tolvajai közt, a Szikrázó Acél Mestereinél is, sőt még a Helm Lovagjai is megtiszteltek vendégszeretetükkel, az hogy alvilági lennék sokkal inkább származásom miatt, érződik, mintsem tetteim miatt. És ne feledjük, én mindemellett Rév egyik Nemesi családjának vagyok a feje, akár a Lyen-mort mi is főnemesi család vagyunk, talán ezért vagyok ilyen magasan, mint ahogy ön sejti, de ne higgye hogy ez mindig előnyös.
Előzetes információgyűjtésemből halottam hogy az interjú alanya egykoron egy hírhedt klán feje volt így erről is érdeklődtem:
Golden: A Kolostor pontosan mi is volt?
Nicolas: A kolostor? Először is menedék nekem és Családomnak, a mindennapi életből, hogy kiszakadjunk Révi napokból, hogy ne kelljen naponta fegyvert rántanom, azért mert a köznép, és néhány nem teljesen épp logikával rendelkező emberszerű képződmény azt hiszi én, vagyok maga a sátán. Ez mellett kiképzőközpont volt, Rév legjobb fejvadászai, zsoldosai oktatták a diákokat, s ez miatt alakult ki a pletyka, hogy elit gyilkosok gyűjtőhelye. Igen az volt, elit gyilkosok, vadászok gyűjtőhelye, de nem a munka miatt, csupán, mert én bennük bízom, bennük látok barátot, társat. Legtöbbje még a mai napig is nekem szolgál, a testőrségemben, s ugyan úgy velem együtt a Hercegi Seregben, és bármikor erre a pár csirkefogóra bíznám az életem, hisz tudom, ők mellettem álltak és állnak.
És egy mostanában mindenkit érdeklő kérdés:
Golden: Mit szól a hercegekhez?
Nicolas: A Párról? Hm. Fea úrnőt személyesen ismerem, ám Calant nem, nem tudom, Fea Úrnővel való beszélgetésem alatt úgy ítéltem meg, őt érdemes szolgálnom, számító, remek politikus, és nagyon jó emberekkel vetette magát körbe, pont azokkal kik ellenségei lehettek volna. Ez minden képen jó logikára vall, és valljuk be, a magasat hova ön szerint törtem, Fea hatalma biztosítja nekem.
Mint azt Önök is olvashatják minden kérdésemre megfontolt, és diplomatikus választ kaptam de, hát mást nem is várhatnánk egy politikustól. Mert hát a di Alverek vezetője annak nevezhető. Így hát némi pofátlansággal ugyan de kénytelen voltam az úr magánéletébe vájkálni:
Golden: A bátyáról kérdeném, aki a Fekete Seregben szolgált. Úgy tudom nem mindig volt felhőtlen vele kapcsolata, de mikor az élők soraiból távozott ön bosszút esküdött. Mesélne az olvasóknak erről?
Nicolas: Wickről? Hm.. Nem hinném, hogy az olvasókat halott bátyám érdekelné, de ez az Ön szakterülete, így Ön tudja, mit kell kérdeznie. Nos, hol is kezdjem. Wickel a viszonyunk mindig versengésből állt, mindketten jobbak akartunk lenni a másiknál, de az, hogy viszonyunk nem volt jó, azt én másképp fogalmaznám meg. A külvilág számára nem mutathattuk ki, hogy óvjuk egymást, hisz ellenségeinknek, kik szép számmal vannak, így támadó felületet adhattunk volna. Igaz Ő volt a Család feje, mégis Ő külön úton járt és helyette én vezettem a Nemesi vonalakat, de ha viszonyunk nem lett volna jó, nem nevelném, nem tanítottam s tanítattam volna ki Wick és Equilia gyermekeit, Alexet és Seyenát. Van pár dolog, mit senki nem tud rólam, és ez Wickel kapcsolatos. Mikor valaki azt mondja, hogy testvérem, akkor arra utal, hogy két gyerek egy anyától származik. Ha azt mondjuk Ikrek, arra utalunk, hogy ez a két gyerek egyszerre született. De mikor Ő mondta vagy én, hogy testvérem, nos azt a szó szoros értelmében kell érteni. Így mondhatom a viszony köztünk mindig is más volt, mint más testvérpárnál. Ami pedig a Seregben történt, Wick jó kiképző, és remek vezető volt, csupán voltak, akik nem nézték jó szemmel, ahogy egy sötételf vezeti a Sereg egyik legfontosabb alakulatát, a Szilajokat, s kis ráhatással, de Wick lemondott-e posztról, s a némák csapatában folytatta, ők a Sereg elit gyilkosai. Ezt mind-mind a naplójába írta le, na de térjünk vissza arra mi is történt. Egyik délután Wick hiába próbált bemenni a Sereg erődjébe, az őrök nem engedték be, a kapitány utasítására, s mivel bátyám ismerte a Sereg törvényeit, tudta élete veszélyben van, így a Megvilágosodottak rendjétől kért segítséget, mi nagy hiba volt. Több feljegyzés nem történt a naplóba, csupán annyit tudok, hogy régi tizedese és tanítványa Gorak de Raquo ölte őt meg, s én csapatommal fel is kerestem az illetőt, nem öltük meg, bár megtehettük volna. Csupán azt kértem, adják ki Wick testét, hogy méltó, Főnemesi temetése legyen, ők ezt megtagadták. Kérdem én, melyik testvér nem esküdne bosszút ez esetben? De ez még nincs elfeledve.
Evvel próbáltam meg kicsit nyitottabbá tenni az interjú aranyat de hát ezt nem nagyon engedte de, az utolsó mondata sejtetni engedi a jövőbeni tervek egy részét. És sajnálom a Sereget, hogy egy ilyen kegyetlen és kitartó sötételfel áll hadi lábon. A beszélgetésünk közben Nicolas igen gyakran tekintet ki az ablakon, hogy szemügyre vegye az elhaladó kutyás, fegyveres őrjáratot. Ez is sejtetheti az olvasókkal, hogy igen komolyak voltak a biztonsági intézkedések.
Nem akartam tovább feszengetni a dolgot, mert felmerült bennem hogy igen könnyen elveszhetnék, a bírtok rengetegében úgy, hogy soha senki nem találna meg.
Golden: Megnevezné azt a lényt, akiben a legjobban bízik? Mert hát nagy tisztesség lehet az Ön személyes jó barátjának lennie.
Nicolas: Nevet nem tudnék kiemelni, az egész csapat kikkel együtt dolgozom, dolgoztam és fogok, míg élek.
Erre a kérdésre már akkor sejtetem a választ mikor feltettem de, azért gondoltam egy misét megér.
Ezek után záró kérdésemet tetem fel az eddig is mérhetetlenül türelmes és számító sötételfhez:
Golden: Végezetül egy közhellyel zavarnám meg. Mik a jövőre nézve a tervei?
Nicolas: Tervek? Kastélyom bővítése, pár kisebb birtok szerzése, és felállítani egy független, hivatalos, és legális fejvadász "egyesületet" Távolrévben, kiknek nem a gyilkolás az elsődleges, hanem ez az utolsó eszközük. A bűnözők ellen, így talán visszaszorítanánk a bűnözést s a sok gyilkolást. Talán most ez a legfőbb tervem, amihez még idő kell.
És hát ezek után két képzet harcos kíséretében haza tértem természetesen az illedelmes elköszönés után. Nicolas di Alver mindent összevetve igen okos és előre látható személy de a kioltatlan régi tűz még benne él és nem feledi honnan jött hova tart és talán a legfontosabbat sem, hogy miért?
Golden Tora
